2013. jún 27.

Erre a meccsre büszkék lehetünk

írta: maracanazo
Erre a meccsre büszkék lehetünk

944441_676748729018960_463219861_n_2.jpg

 

Az uruguayiak vagy feltalálták az időgépet, vagy az idegenek visszahozták azt a Celestét, amelyet én 2011-ben láttam utoljára. A Konföderációs kupa szerdai elődöntőjében a brazilok nyertek ugyan 2-1-re, de győzelmet inkább Tabárez gárdája érdemelt volna. Az égszínkékek igazi csapatként, korszerű futballt játszva álltak helyt a világ egyik legerősebb válogatottjának otthonában, és némi szerencsével most a döntőbe jutást ünnepelhetnék.

Mennyire más volt ez az 1-2, mint a spanyolok elleni!

A Maestro végre egy ésszerű felállást választott a mérkőzésre, vagyis mindenki a számára megfelelő poszton kezdett: a kapuban Muslera; a védelemben Maxi Pereira, Lugano, Godín és Cáceres; a pálya közepén Arévalo Ríos; tőle jobbra Álvaro Gonzalez, balra Cristian Rodríguez; elöl pedig a klasszikus hármasfogat Forlánnal, Cavanival és Suárezzel. Ennél jobbat ebből a keretből már csak úgy lehetne kihozni, ha az uruguayiaknak (persze csak nekik) engedélyeznék egy tizenkettedik futballista, például Diego Pérez, jelenlétét is.

Ebben a blogban lényegében semmi hízelgőt nem írtam az uruguayi válogatottról az elmúlt tíz hónapban, és a brazilok elleni meccs igazolta, hogy miért: mert, kérem szépen, így is lehet játszani. Maximális odaadással, bátran, okosan. Minden, ami ennél kevesebb, az csak maszatolás.

Sokat elmond például a találkozóról az, ahogyan a második félidő 13. percében Cavani két brazil védő között olyan pimasz mozdulattal vitte tovább a lasztit, amelyet valószínűleg még utcagyerekkorában sajátított el, de az is igen beszédes volt, amikor David Luiz (1-1-nél) a saját térfelén egyszerűen az oldalvonalon túlra pöckölte a labdát, mert nem mert semmi másba bocsátkozni az uruguayi támadók láttán.

A Celeste gólját egy igen látványos akció előzte meg, amelynek során a fiúk végig a földön tartották a labdát. Persze Forlán kihagyott büntetője nagyon sokba került a csapatnak, de szerintem összességében nem ez volt a vereség oka, hanem az, hogy Tabárez kispadja körülbelül annyira rövid, mint Felipe Scolari bajusza - egy fárasztó tornán ez bizony keményen visszaüt. Még mindig nem késő frissíteni a kereten; bár Nico Lodeiro és Gastón Ramírez a támadásokat, Gargano és Pérez a védekezést segítheti, a pályán lévő csatárokhoz méltó csere továbbra sincs a kispadon, és kell egy erőtől duzzadó, vagány középpályás is: Carlos Sánchez (az ő látványos mellőzése hatalmas luxus).

A meccs előtti beharangozóban arról írtam volna, hogy a peruiak elleni szeptemberi vb-selejtező (a körülményeket tekintve) ehhez a Belo Horizonte-i összecsapáshoz fog kísértetiesen hasonlítani, és az uruguayiak most megmutathatják, hogy képesek-e felnőni egy ilyen komoly feladathoz. Szerintem megmutatták; ha Limában is ezt a játékot hozzák Suárezék, újabb lépést tehetnek a világbajnoki szereplés felé.

 

Szólj hozzá

brazília konföderációs kupa