2014. sze 25.

Arcképcsarnok

írta: maracanazo
Arcképcsarnok

alzamendi_1.jpgAntonio ALZAMENDI (1956 - )

1978 és 1990 között 32 válogatott meccsen összesen 6 gólt szerzett. Tagja volt az 1983-ban és az 1987-ben Copa América-győzelemig jutó válogatottnak. Két világbajnokságon vett rész (1986-ban és 1990-ben). 1978-ban az Independiente együttesével, 1986-ban a River Plate-tel nyert argentin bajnoki címet (ez utóbbi gárdával a Libertadores Kupát is megnyerte). A Sud América csapatában debütált; később a Nacionalt (1983) és a Peñarolt (1985) is erősítette. Az 1985-ös uruguayi bajnokság gólkirálya. 1986-ban az év legjobb dél-amerikai játékosának választották. 

A Rampla Juniors csapatától vonult vissza 1991-ben.

Beceneve: Hormiga (Hangya).

Pablo BENGOECHEA (1965 - )bengoechea.jpg

43-szoros uruguayi válogatott 1987 és 1998 között. Az 1987-es és az 1995-ös Copa América döntőjében is sikerült gólt szereznie, ezzel komoly szerepet vállalt a Celeste két kontinensbajnoki győzelmében. Részt vett az 1990-es világbajnokságon. 

Az élvonalban 1985-ben mutatkozott be a Montevideo Wanderers tagjaként. 1987 és 1991 között a Sevillánál, 1992-ben pedig a Gimnasia y Esgrima La Plata együttesénél légióskodott. Pályafutása utolsó tíz esztendejét (1993-2003) a Peñarolnál töltötte: a Carbonero játékosaként hét bajnoki címet szerzett.

Edzői karrierjét a montevideói River Plate-nél kezdte; jelenleg a perui válogatott szövetségi kapitánya.

Beceneve: El Profe (A Tanár úr).

HectorCastro.JPG

Héctor CASTRO (1904 - 1960)

Az uruguayi válogatott legendás csatára (1923-tól 1935-ig). A Celeste mezében 25 mérkőzésen 18 gólt szerzett: többe közt a csapat első és utolsó gólját az 1930-as világbajnokságon (Peru, majd Argentína ellen).

13 éves korában egy elektromos fűrész vágta le a jobb alkarját - innen eredt a későbbi beceneve: El Manco, illetve El Divino Manco (A Félkezű, Az Isteni Félkezű). Pályafutását a már megszűnt Club Atlético Lito csapatában kezdte (ugyanúgy, mint José Nasazzi és Pedro Cea): 17 esztendősen mutatkozott be az élvonalban. 1924-ben került a Nacionalhoz, ahol játékosként három (1924, 1933, 1934), edzőként öt (1940, 1941, 1942, 1943, 1952) bajnoki címig jutott.

A válogatottal négy Copa Américán vett részt, és ezekből kettőt meg is nyert (1926-ban és 1935-ben). Tagja volt az 1928-ban olimpiai, valamint az 1930-ban világbajnoki aranyat nyert uruguayi csapatnak.

 

Szólj hozzá