2015. már 08.

Néhány érdekesség Uruguayról

írta: maracanazo
Néhány érdekesség Uruguayról

avagy amiről még biztosan nem hallottál

A legszegényebb Pepe, marihuána, harapós Suárez - mindezt már az egész világ kivülről fújja, ám akad még egy-két érdekesség ezzel a dél-amerikai országgal kapcsolatban, amiről - szerintem - még nem tudsz. Íme:

 

Az örmény népirtás elismerése

Uruguay volt az első ország, amely hivatalosan elismerte a törökök által 1915-ben elkövetett örmény népirtást. Az erről szóló törvényjavaslatot 1965. április 6-án a Képviselői Kamara, április 20-án a Szenátori Kamara is elfogadta, maga a törvény pedig, a 13 326. számú, 1965. április 22-én lépett hatályba, és kimondja, hogy minden április 24. az Örmény Mártírok Emlékezetének Napja. A becslések szerint mintegy 20 ezer főt számláló uruguayi örmény közösség az ötödik legnépesebb örmény kolónia Amerikában (az egyesült államokbeli, az argentin, a kanadai és a brazil után).

serzh-sargsyan-uruguay-president.jpg

2014-ben Szerzs Szargszjan örmény miniszterelnök és José Mujica uruguayi köztársasági elnök

közös nyilatkozatban kérték a világtól az örmény népirtás elismerését (kép: armradio.am)

 

A stadion, amely egyben emlékmű is

1983. július 18-án a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség a labdarúgó-világbajnokságok történelmi emlékművének nyilvánította az uruguayiak legfontosabb stadionját, amelyet ez a megjelölés (is) egyedülállóvá tesz a földön. A főváros Parque Batlle nevű kerületében található Estadio Centenario alapkövét 1929. július 21-én tették le; összesen 160 ezer köbméter földet ástak ki a helyén és 14 ezer köbméter vasbetont használtak fel az építésekor. A terveit Juan Antonio Scasso készítette, és az 1930-as világbajnokság ötödik napján, július 18-án, az Uruguay-Peru mérkőzéssel adták át. A létesítményben rendőrség, általános iskola és sürgősségi betegellátó is működik.

12672.jpg

Az épülő Centenario Stadion (kép: cdf.montevideo.gub.uy)

 

Aki száműzött volt, majd nemzeti hős lett

Az 1764-ben Montevideóban született José Gervasio Artigas a dél-amerikai függetlenségi törekvések egyik legfontosabb alakja volt, és az ország első számú nemzeti hősének számít. Miután 1820-ban vereséget szenvedett a portugál csapatoktól, korábbi szövetségesei pedig elárulták, illetve magára hagyták, Paraguayba menekült, és soha többé nem tért vissza a szülőföldjére, vagyis a független Uruguay kikiáltásával járó dicsőségből kimaradt. 86 esztendősen halt meg száműzetésben. 1977-ben a főváros főtere, a Plaza Independencia közepén található hatalmas lovasszobra alatti mauzóleumban helyezték el a hamvait.

juan_manuel_blanes_artigas_en_la_ciudadela.jpg

Artigas a Fellegvárban - Juan Manuel Blanes festménye 1884-ből

 

Hat nemzeti szimbólum

Uruguayban hat hivatalos nemzeti szimbólumot tartanak számon: a himnuszt, az ország címerét, a kokárdát, valamint három zászlót. Ez utóbbiak közül az első az 1830-ban véglegesített kék, fehér és arany színű lobogó, amelyet az Egyesült Államok zászlaja ihletett. A kilenc sáv Uruguay első kilenc megyéjét szimbolizálja, míg a bal felső sarokban található Május Napja az 1810. május 25-én a spanyol kormányzás ellen kitört Buenos Aires-i lázadásra, összességében pedig a dél-amerikai függetlenségi törekvésekre utal. A nap tizenhat ágú, a zászló oldalai pedig 2:3 arányban viszonyulnak egymáshoz.

banderauruguay.jpg

A második, a José Gervasio Artigas által megtervezett zászló, amely szülőatyjának a nevét viseli (Bandera de Artigas), 1952-ben lett hivatalosan is nemzeti szimbólum. Kék-fehér-kék vízszintes sávokból, valamint egy átlósan elhelyezett vörös sávból áll. 

800px-flag_of_artigas_svg.png

 

A harmadik zászló (Bandera de los Treinta y Tres Orientales) annak a kis maroknyi csapatnak a hősiességét szimbolizálja, amelynek tagjai partra tudtak szállni a brazilok elleni harcok során az Uruguay folyó Agraciada nevű homokos oldalán 1825. április 19-én. A 33 fős alakulatot Juan Antonio Lavalleja és Manuel Oribe vezették; a kék-fehér-piros vízszintes sávokból álló zászló középső részén a SZABADSÁG VAGY HALÁL (LIBERTAD O MUERTE) nyomtatott betűs felirat szerepel. Az eredeti zászlót 1969-ben ellopták, és azóta sem került elő.

300px-flag_of_the_treinta_y_tres_svg.png

 

juan_manuel_blanes_el_juramento_de_los_treinta_y_tres_orientales.jpg

A harminchármak esküje - Juan Manuel Blanes festménye 1878-ból

 

Magyar himnusz, leghosszabb himnusz, csúnya(?) himnusz

Azt talán már sokan tudják, hogy az uruguayi himnuszt egy Erdélyben született magyar, Debály Ferenc József, spanyolul Francisco José Debali zenésítette meg 1845-ben. Debály 1838-ban vándorolt ki a családjával Uruguayba - az eredeti úticélja Brazília volt, ám az ottani sárgalázjárvány miatt még délebbre utazott, és végül Montevideóban telepedett le.

Az uruguayi himnusz szövegét Francisco Acuña de Figueroa írta 1830-ban, az uruguayi alkotmányra tett első eskü alkalmára. A szerzeményből három évvel később lett hivatalosan is himnusz, a végleges módosítását pedig, Acuña de Figueroa kérésére, egy 1845-ös rendelet tette lehetővé. Debály zenéje 1848-ban kapta meg a legfelsőbb jóváhagyást, vagyis a szöveg és a dal a magyar forradalom és szabadságharc évében talált egymásra hivatalosan. Érdekesség, hogy ugyanehhez a szerzőpároshoz köthető a paraguayi himnusz megszületése is. 

A national-anthems.org szerint a megzenésített uruguayi himnusz a leghosszabb a himnuszok között (hat percig tart végighallgatni); a The Guardian a 2008-as olimpiai játékok előtt a világ tíz legszebb himnusza közé sorolta, ugyanakkor a The Telegraph 2012-es értékelése szerint a Donizetti egyik operája által ihletett himnusz a második legcsúnyább a világon (az észak-koreai után).

himno.JPG

 

Öngyilkos futballista, öngyilkos exelnök

A 20. század első felében két, különböző okokból elkövetett, öngyilkosság is komoly megdöbbenést váltott ki az uruguayiakban. Az 1910-es években Abdón Porte volt a Nacional futballcsapatának egyik legfontosabb tagja; az 5-ös mezt viselő középpályás összesen 207 mérkőzésen lépett pályára a Bolso mezében 1911 és 1918 között. Amikor a klubvezetés, formahanyatlásra hivatkozva, úgy döntött, hogy megválik ikonikus csapatkapitányától, Porte tragikus döntésre szánta el magát.

1918. március 4-én a Nacional 3-1 arányban győzte le a Charley nevű ellenfelét; a mérkőzést követő ünneplésről Porte éjjel egykor felállt, és egyenesen a Gran Parque Centralig villamosozott, ahol a pálya kezdőkörében szíven lőtte magát két búcsúlevelet hátrahagyva: egyet a klubelnöknek, egyet a családjának. Március 5-én reggel hatkor talált rá a gondnok. A futballista klubszeretete és az abból eredő öngyilkossága a Nacional-szurkolók identitásának egyik alapköve lett. A Gran Parque Central egyik kapu mögött lelátója Abdón Porte nevét viseli.

porte1.JPG

Illusztráció: El País

 

Uruguay 23. köztársasági elnöke, Baltasar Brum egy igazi demokrata volt. A Partido Colorado tagjaként 1919. március 1. és 1923. március 1. között volt az ország első számú politikusa, de leginkább nem ezért, hanem az 1933-as puccs elleni bátor fellépése, a demokratikus értékek melletti kiállása és az ebből következő öngyilkossága miatt írta be a nevét vastag ceruzával a történelemkönyvekbe.   

1933-ban az akkori elnök, Gabriel Terra a hadsereg, a rendőrség valamint a két tradícionális párt egyes szektorainak támogatásával feloszlatta a parlamentet és érvénytelenítette az alkotmányt. A kormánytag Brum ebben nem kívánt részt venni, és a Partido Colorado batllista vonalának képviselőit (a 21. elnök, José Batlle y Ordóñez politikai rendszerének követőit) is arra próbálta rávenni, hogy álljanak ki a puccsisták ellen - kevés sikerrel. Tudván, hogy le fogják tartóztatni a nyílt ellenállásért, Baltasar Brum a testvérével és maroknyi csapatával bezárkózott a házába, ahol akciófilmekbe illő lövöldözés zajlott le közöttük és a kiérkező rendőrök között. A politikus abban bízott, hogy a példája ragadós lesz, és az emberek majd utcára vonulnak a formálódó diktatúrával szemben. Erre végül nem került sor, így az elkeseredett Brum, akinek a puccsisták felajánlották, hogy sértetlenül külföldre távozhat, a városközpont felé vezető úton szíven lőtte magát. Éljen Batlle! Éljen a szabadság! voltak az utolsó szavai.

bbrum.jpg

Balról az első fegyveres: Baltasar Brum

 

Börtönből bevásárlóközpont

A Punta Carretas-i bevásárlóközpont (Punta Carretas Shopping) Montevideo azonos nevű kerületében található, és csak 1994 óta fogadja a konzumerizmus feltétlen híveit. Az azt megelőző nyolc szűk évben üresen állt, viszont 1915 és 1986 között börtönként üzemelt, vagyis akkor még nem tömegesen bejutni, hanem onnan kimenekülni akartak az emberek.

Száztizenegy rabnak össze is jött ez a bravúr 1971. szeptember 6-án: a Tupamaros nevű szélsőbaloldali gerillaszervezet által aprólékosan eltervezett és végrehajtott szökést még a Guiness Rekordok Könyve is említésre méltónak tartotta.

A 400 cellából álló épületegyüttes 73-as számú cellájából kitartó munkával ástak meg egy 45 méter hosszú alagutat egy közeli házhoz, ahová olyan ma már hírességnek számító gerillaharcosok szöktek át, mint José Mujica, illetve a kormányában a hadügyminiszteri széket elfoglaló Eleuterio Fernández Huidobro. A nagy szökést Oliver Stone szerette volna megfilmesíteni, de mivel a történet valós szereplői ragaszkodtak az uruguayi forgatási helyszínhez, a hollywoodi projekt meghiúsult.

356601.JPG

Börtön

 

punta-carretas-shopping-interior.jpg

Pláza

 

Ha tetszett a poszt és facebookon is követnéd a blogot, kattints az alábbi képre:

mujica_1.jpg

Szólj hozzá

történelem uruguay mujica