2015. júl 17.

Elhunyt Alcides Ghiggia

írta: maracanazo
Elhunyt Alcides Ghiggia

 

camera360_2015_7_16_114633_jpg.jpg

Nyolcvannyolc esztendős korában elhunyt az uruguayi labdarúgás egyik legfontosabb alakja, Alcides Ghiggia. Az élet úgy rendezte, hogy Don Alcides napra pontosan 65 évvel a Maracanazo után hagyjon itt bennünket és csatlakozzon újra ahhoz a legendás csapathoz, amely a 20. század legemlékezetesebb győzelmét érte el futballpályán.

963 bejegyzés után kell megírnom a blog eddigi legszomorúbb posztját. Ha nincs az a Ghiggia-gól a második félidő 34. percében 1-1-es állásnál a Maracanã közel 200 ezer nézője előtt, és ha nem a Celeste hódítja el a Jules Rimet-ről elnevezett világbajnoki trófeát 1950-ben, akkor én ma aligha Uruguayból írom ezeket a sorokat.

Martín Kesman újságíró és rádióriporter minden július 16-án felhívta Ghiggiát, hogy gratuláljon neki az 1950-es világbajnoki győzelemhez. Tegnap sem volt ez másként. Don Alcidest az egyik montevideói kórházban érte a telefonhívás. Fájt a karja, úgyhogy bevitték. Nem sokkal később szívrohamban meghalt.

Most egy egész ország gyászolja. Alcides Edgardo Ghiggia távozott utoljára az uruguayi világbajnokok közül. Még nyolcvanöt éves korában is több energia volt benne, mint amennyi bennem valaha is lesz. Három évvel ezelőtt súlyos autóbalesetet szenvedett, de felépült belőle, holott sem az életkora, sem az adottságai nem voltak kedvezőek. A futballpályán kifejezetten apró, törékeny játékosnak számított, de a maga 169 centiméterével és az alig több, mint 60 kilogrammjával is utolérhetetlen volt a jobbszélen.

A riói meccs második félidejében a brazil Bigodé képtelen volt tartani. A legendás uruguayi riporter, Carlos Solé megmondta, hogy Ghiggiával lehet keresnivalója az égszínkék mezes csapatnak. Igaza lett. Miután Obdulio kiadta a vezényszót a támadásra, az uruguayiak egymás után indították a veszélyes akciókat. Mindenki más ellenük volt. Nacho Cejas Oro Celeste című szenzációs könyvében olvastam, hogy még az uruguayi vezetők is megelégedtek volna egy négygólos vereséggel.

Ghiggia összesen tizenkétszer szerepelt az uruguayi válogatottban, amelyben 1950. május 6-án, vagyis hetvenkét nappal a világbajnokság előtt jutott először szóhoz. A brazíliai vb-n csapata valamennyi fellépésén lőtt egy gólt: sorrendben Bolívia, majd a négyes döntőben Spanyolország, Svédország és végül a házigazda ellen. 1950. július 16-án Alcides Ghiggia történelmet írt, és egyben akaratlanul is definiálta a futballpályák modern hősét. Ő csak viccesen azt mondogatta, hogy rajta kívül csupán Frank Sinatra és a pápa tudták elnémítani a Maracanã közönségét.

Alcides Ghiggia 1926. december 22-én született Montevideo La Blanqueada nevű negyedében, alig két utcányira a Parque Centraltól. Logikus döntésnek tűnt, hogy a Nacionalban kezdjen el futballozni, ám a bátyja, Rubens, lebeszélte róla, mondván jobb egy kiscsapatban focizni, ahol biztosan lehetőséghez jutnak a tehetségek: így került Alcides, 17 éves korában, a Sud Américához. Bő négy évvel később, 1948 áprilisában a Peñarolhoz igazolt, a csapat skót szakvezetője, Randolph Galloway kérésére. A felnőttek közötti bemutatkozására csak egy év múlva, 1949 májusában, éppen a Sud América ellen került sor. A Peñarol 5-1-re nyert, és egy góllal Ghiggia is hozzájárult csapata győzelméhez. Ezzel a mérkőzéssel indult el egy páratlanul izgalmas és hosszú karrier, amelyet nem szeretnék most egy blogbejegyzésbe sűríteni.

Július 16. mostantól nemcsak az uruguayi válogatott második világbajnoki győzelmének, hanem Alcides Ghiggia halálának is az évfordulója. Roque Máspoli, Schubert Gambetta, Matías González, Eusebio Tejera, Julio Pérez, Obdulio Varela, Victor Andrade, Óscar Miguez, Juan Alberto Schiaffino és Rubén Morán közé immár Alcides Ghiggia is visszaállt.

Egész jó kis csapatot alkotnak. 

 

Szólj hozzá

ghiggia uruguay1950