2015. okt 08.

Bolíviában kezd a szürke Uruguay

írta: maracanazo
Bolíviában kezd a szürke Uruguay

246746.jpg

Nem volt éppen unalmas az elmúlt három hónap az uruguayi fociban, úgyhogy mielőtt rátérek a nap legfontosabb eseményére, gyorsan összefoglalom, amit tudni érdemes. Először is, jól belebonyolódtam az uruguayi focipolitikába: néhány barátommal gőzerővel készülünk arra, hogy jövő decemberben megnyerjük a választásokat a River Plate-nél. Weboldalt és saját rádióműsort is készítünk, ez pedig gyakorlatilag teljesen lefoglalja a szabadidőmet. Rendszeresen felkeressük a klub korábbi és jelenlegi focistáit egy-egy hosszabb vagy rövidebb interjú erejéig; mindennek köszönhetően nemrég - például - a kétszeres uruguayi gólkirály, Richard Porta otthonában is jártam. Akit érdekel, hogy miről is szól ez az egész az nézzen rá a weboldalunkra, a youtube-csatornánkra, vagy hallgasson bele szerdánként - itteni idő szerint 19 órától - a rádióműsorunkba.

Magamról ennyit - nézzük, hogy mi minden történt a pályán és azon kívül!

Néhány nappal Ghiggia halála után az uruguayiak U23-as válogatottja megnyerte a Kanadában rendezett Pánamerikai Játékokat úgy, hogy a brazilok elleni elődöntőben a Celeste tíz emberrel fordított egy percen belül a találkozó végén, ráadásul a győztes találatot a River Plate-csatára, Michael Santos szerezte gyakorlatilag ugyanolyan szituációból, mint szegény Alcides 65 évvel ezelőtt. A döntőben a Defensorban futballozó Lozano szabadrúgásgólja is elegendőnek bizonyult Mexikó ellen; Uruguaya utoljára 1983-ban, éppen Oscar Tabárez irányításával, nyerte meg a Pánamerikai Játékokat. Ez a torna arra is jó volt, hogy a fiatal csapat két legjobbja, az elődöntő és a döntő egy-egy hőse, Santos és Lozano is bekerüljön a felnőtt válogatottba. Egyelőre úgy tűnik, hogy a mai, Bolívia elleni első vb-selejtezőn még nem jutnak szóhoz, bár ha a meccs kedvezőtlenül alakul, könnyen pályára léphetnek.

A River Plate egy másik csatárát, Leandro Rodríguezt néhány héttel ezelőtt a Premier League-ben szereplő Everton vette meg, és bár a fiatal uruguayi támadó még nem kapott lehetőséget az első csapatban, a tartalékok között már két gólt is szerzett, Roberto Martínez vezetőedző pedig nagyon bizakodóan nyilatkozott róla.

A nemzetközi kupában elindult négy uruguayi csapatból hárman is bolíviai ellenfelet kaptak: a Defensor a Bolívart, a Nacional az Oriente Petrolerót, a Juventud pedig a Real Potosít ütötte ki, viszont a Danubio (mint mindig) ezúttal is felsült (a chilei Universidad Católica ellen - az ellen a csapat ellen, amelyet tavaly a River Plate 4-0-val intézett el). Azóta már a Copa Sudamericana negyeddöntős mezőnye is kialakult, ott pedig már csak egy uruguayi gárda található: a Defensor Sporting a Bolívar után a perui Universitario de Deportest, majd a kupa két évvel ezelőtti győztesét, az argentin Lanúst is legyűrte. A legjobb nyolc között a szintén argentin Huracán vár rá - a feladat korántsem teljesíthetetlen. A Defensort minden dicséret megillett - talán még emlékeztek rá, hogy a lila mezes csapat tavaly a Copa Libertadoresben egészen az elődöntőig menetelt. Le a kalappal Juan Tejera és a játékosai előtt. 

Diego Forlán már két hónapja rúgja a bőrt az uruguayi bajnokságban, de eddig nem túl meggyőző a teljesítménye, és akik azt várták, hogy itt majd újra a régi fényében csillog, azok számára bizony csalódást okozott. Csapata, a Peñarol, amely jelenleg második az Apertura tabelláján, már két vereséget is összeszedett, ráadásul a River Plate elleni 0-4 akkorát szólt, hogy azt idén valószínűleg már semmi sem fogja felülmúlni.

Néhány nappal ezelőtt egy bírósági tárgyaláson is megerősítették, amiről én már tavaly áprilisban is posztoltam: a Peñarol és több uruguayi kiscsapat Francisco Casal nyomására jelentették fel a CONMEBOL-t - erről az El Tanque Sisley és a Nacional egy korábbi elnöke számolt be egy bírósági tárgyaláson.

Ezek után térjünk rá a ma kezdődő vb-selejtezőre!

Az uruguayiaknak ismét Bolíviát dobta ki a gép, bár a találkozót La Pazban játsszák, nem pedig (ahogy azt az elmúlt 15 évben megszokhattuk) Montevideóban. A dél-amerikai mezőny ezúttal teljes lesz, Brazília a visszatérő, és a tíz résztvevőből négyen automatikusan kijutnak az oroszországi tornára, míg az ötödik helyezés interkontinentális pótselejtezőt fog érni. Ezt a pótselejtezős helyet valószínűleg azonnal aláírná 3 millió uruguayi, mivel a válogatottat övező közhangulat nagyjából annyira vidám és optimista, mint egy temetésen.

Az uruguayi válogatott szeptemberben két felkészülési mérkőzést is játszott: Panamában 1-0-ra nyert, Costa Ricában pedig, borzasztó játékkal, 1-0-ra kikapott. Mára általános nézet az, amiről 2012 óta kitartóan írtam. Az uruguayi csapatot nem a megfelelő ember irányítja. Nincs az a repülőgép, amely akkorát tudna zuhanni, mint Oscar Tabárez népszerűsége. A fociszurkolók kifejezetten utálják, amiért hagyta szétfolyni a kezei között a csapatot. A Celestéből, és ezt a Copa Américán is láthattuk, egy a labdát összevissza rúgdosó, szürke, nézhetetlen együttes lett. Az emberek vagy őrjöngenek vagy pedig csak legyintenek; nem nagyon találni olyan véleményt, amely szerint Tabárezzel kijuthat a csapat a következő világbajnokságra.

A helyzet az, hogy jelenleg öt csapat is egyértelműen jobb erőkből áll, mint az uruguayi: Argentína, Brazília, Chile, Kolumbia és Paraguay előrébb tart, de őszintén szólva jelenleg a peruiak vagy az ecuadoriak elleni meccseket is kőkeménynek látom. Ha most kellene felállítanom egy végeredményt, akkor az uruguayiakat csak a kontinens 8. helyére sorolnám - Cavani és Suárez távollétében mindenképpen.

Suárez csak az ötödik fordulóban, Brazília ellen térhet vissza; addigra az uruguayiak Bolíviával, Kolumbiával, Ecuadorral és Chilével is megmérkőznek. Noha Tabárez, inkább kényszerűségből semmint meggyőződésből, fiatal futballistáknak is helyet szorított a keretben, az még mindig nyilvánvaló, hogy az általa jól ismert játékosokat fogja elsősorban szerepeltetni.

A bolíviai selejtezőnek két érdekessége is van. Egyrészt az uruguayi válogatott még soha nem tudott La Pazban győzni, másrészt a bolíviai foci története legnagyobb krízisét éli át (a korrupt futballvezetőinek köszönhetően). Több meghatározó futballista is lemondta a válogatottságot, Juan Carlos Baldivieso pedig már a harmadik tréner, aki idén a válogatott szövetségi kapitányaként villoghat. Néhány héttel ezelőtt még az is komolyan felmerült, hogy a zöld mezesek visszalépnek a selejtezőktől.

A szürke és bosszantó antifutballba menekülő Tabárez-csapat tehát egy abszolút ismeretlen, tapasztalatlan, másodvonalbeli Bolívia ellen próbál majd történelmet írni - 3600 méteren. 

Bolívia-Uruguay,

La Paz, Estadio Siles

Bolívia: Vacca, Zampiery, Zenteno, Martelli, Torrico, Chumacero, Veizaga, Castro, Cardozo, Arce, Duk.

Uruguay: Muslera, Cáceres, Giménez, Godín, Á. Pereira, Corujo, Sánchez, Á. González, C. Rodríguez, Stuani, A. Hernández.

Az uruguayi kispadon Martín Silva, Martín Campaña, Gastón Silva, Coates, Mayada, Nahitan Nández, Lozano, Lodeiro, de Arrascaeta, Rolan, Jonathan Rodríguez és Santos kapnak helyet. Maxi Pereira már nem bírja a magaslati levegőt, Arévalo Ríos pedig kisebb sérüléssel bajlódik. Ne felejtsük el, hogy eltiltás miatt Tabárez sem lehet ott a meccsen - ez mondjuk nem akkora baj.

Hajrá, Uruguay!

Szólj hozzá