2015. máj 30.

Ki a FIFA-ból!

írta: maracanazo
Ki a FIFA-ból!

cgcxu7cxiamdgwe.jpg

Pénteken véget ért a FIFA központjában az elnökválasztási cirkusz: az elmúlt években-évtizedekben kilóra megvásárolt, a futball hagyományait tekintve azonban jelentéktelen tagországok képviselői arra biztatták az egyszerre oroszlán, porondmester és szabadulóművész Sepp Blattert, hogy folytassa. A 79 éves sportvezető kihívóját senki sem tartotta esélyesnek, így hiába háborodott fel a világ az újraválasztáson, az senkit sem érhetett váratlanul. Az elmúlt napok legfontosabb tanulsága, hogy a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséget ugyanúgy nem lehet demokratikus eszközökkel megreformálni, ahogy egy diktatúra vezetőit sem lehet a szavazófülkében leváltani. Ezt a portugál Luis Figo még idejében felismerte, így nem is taposta lábbal a saját értékrendjét azzal, hogy elnökjelölti szerepben tetszelegjen.

A FIFA torz választási rendszerében a futballtérképen láthatatlan Cook-szigetek szavazata ugyanannyit számít, mint a négyévente legfeljebb két világbajnoki selejtezőt játszó Kelet-Timoré vagy éppen a négyszeres világbajnok Németországé. A szövetség adott vezetőjének tehát bőven elég a hatalom megtartásához, ha csupán az afrikai, az ázsiai, valamint az óceániai zóna képviselőivel ápol kiváló viszonyt. A BBC-nek tudósító Matthew Kenyon egy érdekes cikkben magyarázza el a Blatter és Afrika közötti szoros kapcsolat okát kiemelve, hogy a svájci FIFA-elnök volt az, aki felkarolta az ottani futballt. Tegyük hozzá: volt miből. A labdarúgás elsősorban az európai és a dél-amerikai szereplőinek köszönhetően érdekes és értékes, a szponzorok pedig nem Blatter pénzügyi zsenialitása vagy megnyerő modora miatt tolnak az átlagemberek számára felfoghatatlan összegeket a sportágba.

Kicsiben már láttuk, milyen az, amikor az autoriter Blatter közvetlenül felkarolja (mások kárára) egy-egy régió futballját, hiszen a 2002-es világbajnokság egyik házigazdája szó szerint csalással jutott tovább az Olaszország elleni nyolcad-, majd a Spanyolország elleni negyeddöntőből. A közvélemény akkor felháborodva követte a dél-koreaiak menetelését - ugyanúgy, ahogy az oroszországi és a katari vb-rendezés odaítélését, vagy éppen Blatter pénteki újraválasztását. Az elégedetlenkedő és elvileg cselekvőképes FIFA-tagok mozgástere roppant szűk, amennyiben a szövetség által meghatározott rendszeren belül akarnak változást elérni.

Gary Lineker egy pénteki twitter-bejegyzésében azt írta, hogy a futballnagyhatalmaknak egyszerűen ki kellene lépniük a nemzetközi szövetségből. Roppant kemény, ugyanakkor megfontolandó szavak a focivilág egyik leghitelesebb szereplőjétől. Tény, hogy az UEFA egyedül is életképes, és ha szövetségre lépne a CONMEBOL-lal, a FIFA gyakorlatilag ellehetetlenülne. A nemzetközi szövetségnek egyszerűen nem lenne értékelhető válasza arra a szakmai és marketingszempontok alapján is kikezdhetetlen interkontinentális szervezetre, amely Európa és Dél-Amerika egyesülésével jönne létre. Sepp Blatter tovább játszhatná a jóságos keresztapát a burundi, tanzániai, az orosz, meg a Salamon-szigeteki szövetségek delegáltjai között - feltéve, ha lenne, aki finanszírozná. 

 

 

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség az elmúlt tizenhét esztendő alatt sosem látott erkölcsi mélységbe süllyedt. Joggal adódik a kérdés, hogy ha nem az elsőszámú vezetője a felelős mindezért, akkor vajon ki? A FIFA-nak az egész világot behálózó információs rendszere van a fogadási csalások nyomon követésére, így nehezen hihető, hogy pont a saját csúcsvezetői korrupciós ügyeit nem képes átlátni. Az egyesült államokbeli nyomozók munkája tiszteletre méltó és örvendetes, de önmagában nem fogja elhozni a labdarúgás megtisztulását. Valódi változás csak akkor lesz, ha a változást akaró tagországok összefognak és kilépnek a nemzetközi szövetségből. A blatterizmus mint olyan, köszönhetően a 2018-as és a 2022-es világbajnokságoknak, még sokáig élni fog - kár lenne vele további közösséget vállalni.

 

Szólj hozzá

fifa