2015. jún 08.

Argentin Copa América lesz Chilében

írta: maracanazo
Argentin Copa América lesz Chilében

Június 11-én rajtol a negyvennegyedik Copa América, amely, noha Chilében rendezik, elsősorban az argentin fociról fog majd szólni. Az alábbi bejegyzésből megtudhatjátok, hogy miért.

pelotargentina.png
 

ARGENTIN NAGYÁGYÚK A PÁLYA MELLETT

Az idei kontinenstornára a tíz dél-amerikai válogatott mellett ismét ketten érkeznek a CONCACAF-zónából (Mexikó és Jamaica), és a tizenkét szövetségi kapitány közül összesen hatan argentinok. Nem tudom, hogy előfordult-e már a kupa kilencvenkilenc éves történetében ilyen mértékű argentin dominancia, ráadásul az alább felsorolt szakvezetők közül mindenki nagyágyú.

Nézzük, kikről van szó!

sampaoli.jpg

A házigazda Chilét az a Jorge Sampaoli irányítja, aki egyértelműen a Marcelo Bielsa-iskola követője, és személy szerint az egyik kedvenc edzőm. Az elmúlt négy esztendőben soha nem láttam még egy olyan jó dél-amerikai klubcsapatot, mint a 2011-ben a kontinenst végigverő Universidad de Chilét. Sampaoli roppant precízen, elképesztő mennyiségű munkát végezve építette fel azt a gárdát, amely veretlenül és lehengerlő támadójátékkal nyerte meg a Copa Sudamericana négy évvel ezelőtti kiírását. A tavalyi világbajnokságon már az egész világ kaphatott egy kis ízelitőt a szakember filozófiájából, hiszen Chile magabiztosan verte nemcsak az ausztrálokat, hanem a spanyolokat is, és egy kis szerencsével már a legjobb tizenhat között kiüthette volna a házigazda brazilokat. Sampaoli játékosként a Newell's Old Boysnál nevelkedett, ám egy sérülés miatt már 19 évesen fel kellett hagynia az aktív focival. Eddig Peruban, Ecuadorban és Chilében dolgozott. Az Universidad de Chilével három bajnoki címet is nyert.

 

gerardo-martino-2015.jpg

Az argentin válogatott szövetségi kapitánya, Gerardo Tata Martino a Bielsa-iskola másik leghíresebb követője, és kiváló viszonyt ápol, rosariói és azon belül is Newell's-es kötődésének köszönhetően, Lionel Messivel, az Albiceleste legfontosabb tagjával. Az, hogy az ötvenkét esztendős szakember nem tudott maradandót alkotni a Barcelona csapatával, nem feltétlenül az ő hibája, hiszen a katalán gárdát átmenetileg (és értelemszerűen) mind Guardiola korábbi távozása, mind Tito Vilanova állapota megrogyasztotta.

Martino korábban megbízható együttest formált a paraguayi válogatottból, amellyel a 2010-es világbajnokságon a legjobb nyolc közé jutott, és ha a játékosai higgadtabbak, akkor bizony a spanyolokat is maguk alá gyűrték volna a johannesburgi negyeddöntőben. A legutóbbi Copa Américán Martino piros-fehér csíkos válogatottja már meg sem állt a fináléig, igaz, a mutatók nem voltak meggyőzőek: Paraguay öt döntetlent követően játszhatta az uruguayiak elleni döntőt. Ez sokkal inkább a paraguayi gerillafoci hagyományainak tudható be, mint Martino filozófiájának. Az argentinokkal Martino végre ugyanazt a pálya egészét uraló, az ellenfelet pedig fokozatosan megfojtó támadófutballt folytathatja, amellyel 2013-ban bajnoki címig és Copa Libertadores-elődöntőig vitte szeretett klubját, a Newell's Old Boyst. 

 

pekerman.jpg

José Pékerman pillanatok alatt összekapta a 2012-ig csak szenvedő kolumbiai válogatottat, és ma már bizony a kontinens egyik legerősebb csapatával büszkélkedhet. Az argentin szakember remekül ért a fiatalok nyelvén, ami nem csoda, hiszen edzői pályafutása első húsz évében utánpótláskorú játékosokat irányított: 1981 és 1982 között a Chacarita Juniorsnál, azt követően tíz esztendőn át az Argentinos Juniorsnál, 1992-től 1994-ig a Colo-Colonál, 1994 és 2001 között az argentinok U20-as válogatottjánál dolgozott. Fiatal tehetségekből nincs hiány a kolumbiaiaknál, vagyis Pékerman, aki három világbajnokságot is nyert az Albiceleste korosztályos együtteseivel, azt csinálhatja, amihez a legjobban ért. Tavaly Brazíliában talán az általa dirigált Kolumbia játszotta a legszebb (és az ellenfeleik számára a legnyomasztóbb) focit, és ez alighanem a mostani Copa Américán is így lesz.

 

gustavo_quinteros_4.jpg

Ecuador legerősebb láncszeme maga a szövetségi kapitány, az argentin-bolíviai kettős állampolgárságú Gustavo Quinteros lesz. A Santa Fe-i származású szakember talán nem annyira ismert az európai focirajongók számára, de ez az elkövetkező években még változhat. A 2011-es Copa Américan Quinteros Bolíviája ugyan bennragadt az A csoportban, ám az ellenfeleket (Argentína, Kolumbia, Costa Rica) figyelembe véve ez nem volt meglepő. Az ecuadori csapat azért komolyabb játékerőt képvisel, mint a zöldek négy évvel ezelőtti gárdája, ráadásul Quinteros elsősorban arra az Emelecre épít, amelyet 2012 óta idén márciusig irányított sikerrel, hiszen 2013-ban és 2014-ben is bajnoki címet ünnepelhetett. Az ötvenéves szakembernek nem volt túl sok ideje a mostani munkára, mivel csak márciusban vette át a Tricolor kispadját, de várhatóan nem is a Copa América megnyerése, hanem a vb-selejtezőkön való sikeres szereplés a célja. Ha valaki, akkor ő bizony ráncba szedheti az ecuadoriak hebehurgya támadójátékát.

 

ricardogareca.jpg

Ricardo Gareca, a Tigris becenévre hallgató ötvenhét éves szakember karrierje legnagyobb kihívása előtt áll, hiszen a perui válogatottból kellene ütőképes csapatot formálnia. A perui melóval jól lehet keresni (az uruguayi Sergio Markarián, például, havi 63 ezer dollárral lett gazdagabb az Inkák kispadján), ugyanakkor évtizedek óta garantálja a biztos bukást. Az ok egyszerű: a játékosállomány nagyon gyenge, és ezt még a legfelkészültebb stratéga sem tudja ellensúlyozni. Gareca tapasztalt edző, aki a legnagyobb sikereit a szülőhazájában érte el: a Vélez Sarsfield csapatával 2009 és 2013 között négy bajnoki címet nyert. A csendben, mindenféle balhé nélkül dolgozó szakember legnagyobb erénye, hogy középszerű játékosokból is képes viszonylag rövid idő alatt egységes gárdát felépíteni, amely totális futballal fokozatosan bedarálja az ellenfeleit.

 

ramondiaz.jpg

A végére hagytam az ördögi Ramón Díazt, a River Plate történetének eddigi legsikeresebb edzőjét, aki a Buenos Aires-i klubbal összesen kilenc különböző címet szerzett. Az ötvenöt éves szakember mindent tud a fociról, és ha valaki, hát ő nagyot lendíthet a paraguayi válogatott szekerén. A csapatait általában eredményes és látványos játék jellemzi, bár jegyezzük meg, hogy a 2011-2012-es idényben Díaz csúnyán felsült az Independiente kispadján, és bizony neki is komoly szerepe volt az avellanedai klub 2013-as kiesésében. A tréner, aki a fiával együtt irányítja majd a paraguayi csapatot, roppant megosztó személyiség afféle celebstátusszal; az egója az egekben, és már most kioszthatjuk neki a Copa América legönteltebb szövetségi kapitánya címet. 

A másik hat válogatott közül csupán Jamaica büszkélkedhet külföldi kapitánnyal, méghozzá azzal a Winnie Schäferrel, aki a kilencvenes évek első felében a Bundesliga  egyik emblematikus kiscsapatát, a Karlsruher SC-t irányította (egészen pontosan 1986 és 1998 között; többek között Oliver Kahn is Schäfer keze alatt lett élvonalbeli játékos).

A brazil válogatotthoz visszatért az a Dunga, akinek az első kapitányi időszaka sokkal inkább a 2010-es vb-kudarc, mintsem a 2007-es Copa América-győzelem miatt volt emlékezetes. A második korszaka a Seleção élén 2014 szeptemberében kezdődött; eddig kilenc barátságos meccsből kilenc győzelem Dunga mérlege úgy, hogy csapatának több közvetlen riválisát is sikerült legyőznie (Kolumbiát, Ecuadort, Argentínát, Chilét és legutóbb Mexikót).

Venezuelát az az ötvenéves Noel Sanvicente próbálja majd visszajuttatni a César Farías-i szintre, aki otthon már hétszer ünnepelhetett bajnoki címet (ötöt a Caracas FC, kettőt a Zamora FC szakvezetőjeként). Bolíviát az egykori válogatott kapus Mauricio Soria irányítja; az 1966-os születésű szakvezető eddig három különböző csapattal szerzett aranyérmet a bolíviai pontvadászatban (a Jorge Wilstermann, a Real Potosí és a The Strongest edzőjeként). A mexikói kispadon a már a világbajnokságon is kapitánykodó Miguel Herrerát, az uruguayi kispadon pedig az odabetonozott Óscar Tabárezt láthatjuk viszont.

Ha már csak az itt felsorolt szövetségi kapitányokból indulunk ki, nyugodtan kijelenthetjük, hogy minden idők legizgalmasabb Copa Américája áll előttünk. Elképesztő tudású szakemberek fognak egymással kőkemény taktikai harcot vívni: szinte valamennyi mérkőzés igazi csemege lesz a futball szerelmeseinek, és nagy csodának kellene történnie ahhoz, hogy a torna legvégén ne valamelyik argentin szakember legyen a legboldogabb.

 

A LEGDRÁGÁBB CSAPAT LESZ A LEGJOBB CSAPAT?

A torna hivatalos honlapjának adatai szerint a tizenkét résztvevő közül az argentin válogatott játékosainak összértéke a legmagasabb: az Albiceleste huszonhárom tagja összesen mintegy 556 millió dollárt ér. A különbség az első és a harmadik keret között még csak jelentősnek mondható, ám az első és a sereghajtó között már egész egyszerűen óriási.

 

Helyezés Keret  Érték (millió dollár)
1. Argentína 556
2. Brazília 505
3. Kolumbia 293
4. Chile 198
5. Uruguay 192
6. Ecuador 59
7. Peru 54
8. Mexikó 53
9. Venezuela 43
10. Paraguay 37
11. Jamaica 15
12. Bolívia 9

Sokkal nehezebb dolgunk lenne az esélylatolgatásnál, amennyiben az egyes kereteket kizárólag a játékosok klubcsapatai alapján próbálnánk egymáshoz mérni. Az argentin, a brazil, a kolumbiai, az uruguayi, a chilei és még talán a paraguayi játékosokról is elmondható, hogy a legjobb bajnokságok csapataiban edződnek, és ember legyen a talpán, aki átlátja, kinél jön össze, legalábbis ebből a szempontból, a legerősebb mezőny. Mindazonáltal ha a fenti listát összevetjük a játékosokat küldő klubok listáival, és még a szövetségi kapitányok hozzáértését, tapasztalatát is figyelembe vesszük, krisztálytisztán megkapjuk, hogy mely országok szurkolói számíthatnak csapatuk végső győzelmére.

Kezdjük először azokkal, akik gyakorlatilag az esélytelenek nyugalmával várhatják az A, a B, illetve a C csoport küzdelmeit!

 

AKIK CSAK 3 600 MÉTEREN JÓK

bolivia2.jpg

E sorok írása közben a bolíviai válogatott 5-0-s vereséget szenvedett San Juan-i felkészülési mérkőzésén attól az Argentínától, amely a BL-döntő két sztárjátékosát, Messit és Tévezt is nélkülözte. Ez sokat elárul Mauricio Soria csapatáról, amelytől már a pontszerzés is komoly meglepetésnek számítana Chilében. A keret huszonhárom játékosa közül tizennyolcan a hazai bajnokságban rúgják a bőrt, márpedig ez kevés lesz az üdvösséghez. Két futballistára azért mindenképpen felhívnám a figyelmet: Pablo Escobart és a Schweinsteiger-hasonmás Alejandro Chumacerót egy élmény (volt) nézni a The Strongest hazai meccsein a Copa Libertadoresben. A válogatottjukon azonban, megfelelő társak híján, ők sem fognak tudni segíteni.

Ezekből a csapatokból érkeznek a bolíviai játékosok: AC Milan, Blooming, Bolivar, Changchun Yatai, IFK Göteborg, Jorge Wilstermann, Mersin İdmanyurdu, O'Higgins, Oriente Petrolero, Petrolero Yacuiba, The Strongest.

 

NEM LADÁNYBENE

Valljuk be, a jamaicai válogatottat ritkán látni világeseményen. Az 1998-as vb-n ott voltak, megmutatták magukat, majd úgy eltűntek, mint egy amatőr bobcsapat az első kanyarban. Számomra rejtély, hogy miért őket hívták meg a tornára, és miért nem a tavalyi világbajnokságon szenzációsan teljesítő Costa Ricát. Ha a jamaicai futballisták is ugyanazt a lekvárt eszik, mint Usain Bolt, akkor várhatóan gyorsak és agresszívek lesznek, de hogy a labda mit szól majd mindehhez, az már más lapra tartozik. Winnie Schäfer játékosai általában véve gyenge és/vagy ismeretlen, például jamaicai, csapatokban futballoznak, úgyhogy aligha várható tőlük kiugró teljesítmény.

jamaica.jpg

Ezekből a csapatokból merít Herr Schäfer: Crystal Palace, Derby County, FC Dallas, FC Edmonton, Houston Dynamo, Isidro Metapán, Karlsruher SC, Leicester City, Leyton Orient, Montego Bay United, New York Red Bulls, Pittsburgh Riverhounds, Reading, Sarpsborg 08, Syrianska, Vålerenga, Vancouver Whitecaps, Waterhouse, Yeovil Town.

 

EGY KISCSAPAT ÚJABB KALANDJAI

A venezuelai foci nagyon sokat fejlődött az elmúlt másfél évtizedben, de a négy évvel ezelőtti kiváló szereplést várhatóan nem fogják tudni megismételni a Vinotinto játékosai. Véleményem szerint hiba volt megválni César Faríastól, aki éveken át tartó kőkemény munkával hozta össze azt a gárdát, amely két világbajnoki szereplésről is csak egy hajszállal maradt le, a legutóbbi Copa Américán pedig az elődöntőkig menetelt. Jelen pillanatban elképzelhetetlennek tartom, hogy Venezuela megelőzze a brazilokat és Kolumbiát; a harmadik helyért Peruval marakodhat, de erősen kétséges, hogy ez elegendő lesz a C csoportból való továbbjutáshoz.

venezuela.jpg

Noel Sanvicente keretében nyolc olyan futballista található, aki a nem túl acélos hazai bajnokságban focizik, és a négy legjobb játékost sem éppen a Real Madrid adja; Oswaldo Vizcarrondo a Nantes, Juan Arango a Tijuana, Miku a Rayo Vallecano, Salomón Rondón pedig a Zenit csapatától érkezik.

Tőlük érkeznek a venezuelai válogatott játékosai: Ajaccio, Atlético Nacional, Balıkesirspor, Benfica, Buriram United, Caracas, Deportivo La Guaira, Deportivo Táchira, Genova, Independiente Santa Fe, Málaga, Middlesbrough, Mineros de Guayana, Nantes, Rayo Vallecano, Tenerife, Tijuana, Torino, Zenit.

 

AKIK RÉGÓTA VÁRNAK, ÉS MÉG SOKÁIG FOGNAK VÁRNI

A peruiak 1975 óta várnak arra, hogy ismét Copa Américát nyerjen a válogatottjuk. Önámítás lenne a részükről, ha éppen az idei sorozattól remélnék a jó szereplést. A szövetségi kapitányuk felkészült, rutinos szakember, de, ugye, akármiből mégsem lehet várat építeni. A keretben tizenhárom olyan futballista található, aki a perui bajnokságban kergeti a lasztit, és ez a szám bizony túl nagy ahhoz, hogy valami értékelhető kerekedjen ki a válogatottból. Az ország klubcsapatai általában az elsők között zúgnak ki a nemzetközi kupákból, és a korosztályos együttesek is jobbára csak a pofozógép szerepét töltik be a Copa América ifjúsági kiadásain. Pizarro, Vargas, Farfán és Guerrero remek futballisták, ám a többieknek még muszáj lesz gyúrniuk.

00_seleccion-peruana-futbol_17913.jpg

Ahol a peruiak játszanak: Alianza Lima, Bayern München, Corinthians, Eintracht Frankfurt, Fiorentina, Juan Aurich, Malmö, Melgar, Paços de Ferreira, RB Leipzig, Real Garcilaso, Schalke 04, Sporting CP, Sporting Cristal, Universidad César Vallejo, Universidad San Martín, Vitória Setúbal.

 

A HELYZETEKET BE KELL LŐNI

Az ecuadoriak is sokat fejlődtek az elmúlt húsz évben, de még mindig nem sikerült emlékezeteset alkotniuk. Ezúttal teljesíthető feladatot kaptak; ha Mexikót legyűrik és Bolívia ellen sem bénáznak, a legjobb nyolc közé léphetnek, ott pedig már bármi lehet. A keret tagjai roppant gyorsak és a labdával is remekül bánnak, ugyanakkor meglehetősen forrófejűek, és általában ész nélkül hozzák össze és hagyják ki a gólhelyzeteiket. Gustavo Quinteros, ahogy fentebb is írtam, talán ráncba szedi őket. A hazai bajnokságból összesen tizenketten, a bajnok Emelecből heten vannak a keretben - a még elfogadható klubokból érkező légiósokkal masszív gárdát alkothatnak, de azért a kupa megnyerésére szerintem nincs esélyük. Pedro Quiñónezre (Emelec), Miller Bolañosra (Emelec) és Fidel Martínezre (Club Leones Negros) érdemes lesz odafigyelni.

ecuador_1.jpg

Náluk játszanak az ecuadoriak: Banfield, Club Leones Negros, Emelec, Godoy Cruz, Grêmio, Independiente del Valle, LDU Loja, LDU Quito, Pachuca, PAOK, Swansea City, Vitesse, Watford, West Ham United.

 

NEM ELÉG CSAK TÁMADNI

A mexikóiakkal is nagyjából ugyanaz a problémám, mint az ecuadoriakkal. Mindent a látványos támadófocinak rendelnek alá, ugyanakkor ha szembekerülnek egy taktikus ellenféllel, amely nem engedi, hogy szétfussák a középpályáját, csődöt mondanak. Elismerem, hogy nagyon élvezetesek a mexikói bajnokik, amelyeken a csapatok kilencven percen át futnak, csípnek, beadnak, lőnek, fejelnek elképesztő számú gólhelyzeteket kidolgozva és ezáltal a nézőknek könnyen eladható focit generálva, de mi lesz az eredményességgel? Miguel Herrera keretében található a legtöbb olyan futballista, aki hazai környezetben keresi a kenyerét; összesen tizenkilencen vannak, vagyis még a bolíviaiakat is felülmúlják ebben a tekintetben.

mexico-debe-inspirarse-en-uruguay-para-brasil-2014.jpeg

Náluk mexikóskodnak: Atlas, Atlético Madrid, Chiapas, Cruz Azul, Guadalajara, León, Monterrey, Querétaro, Rayo Vallecano, Santos Laguna, Tigres, Tijuana, Toluca, Twente, UNAM, Veracruz, Hellas Verona.

 

A GERILLAFOCI DIADALA?

A 2011-es Copa Américát követően a paraguayi válogatott teljesen szétesett, és némi meglepetésre a dél-amerikai vb-selejtezők utolsó helyén zárt 2013 októberében. A formahanyatlás valahol érthető, hiszen roppant nehéz volt megtalálni Gerardo Martino utódját; a korábbi sokszoros válogatott Francisco Arce és az uruguayi Gerardo Pelusso bicskája is beletört a csapatépítésbe. Mindazonáltal egyéb komoly tornák eredményei jelezték, hogy a paraguayi fociban igenis komoly lehetőségek rejlenek, csak ki kell tudni őket aknázni. A két évvel ezelőtti U20-as Copa Américán a piros-fehér mezes válogatott ezüstérmet nyert, míg a Copa Libertadores legjobb négy csapatai között immár zsinórban harmadik éve, hogy ott van egy paraguayi: 2013-ban az Olimpia, 2014-ben a Nacional jutott a kiírás döntőjébe, idén pedig a Guaraní olyan nagyágyúkat vert ki az egyenes kieséses szakaszban, mint a brazil Corinthians és az argentin Racing Club. A keret játékosai közül tízen Dél-Amerikában, heten Mexikóban, öten pedig Európában játszanak. Jó kis anyag ez egy kiváló edzővel; a torna meglepetését okozhatják.

la-seleccion-de-paraguay-se-prepara-para-la-copa-america.jpg

Náluk játszanak a paraguayiak: América, Augsburg, Basel, Cerro Porteño, Colo-Colo, Cruz Azul, Eintracht Frankfurt, Flamengo, Guaraní, Independiente Medellín, Libertad, Montpellier, Newell's Old Boys, Olimpia, Racing Club, San Lorenzo, Toluca, Udinese.

 

CÍMVÉDÉSRE KÉSZÜLNEK

A Celeste címvédésében maguk az uruguayiak sem bíznak, ugyanakkor hiba lenne már a torna előtt leírni Óscar Tabárez csapatát. Tény, hogy a Maestro válogatási elvei erősen megosztják a szurkolókat; az idei szezonban a mindösszesen hét (uruguayi) bajnokin játszó Jorge Fucile ugyanúgy tagja a keretnek, mint az a Cristian Rodríguez, akinek jelen pillanatban nincs is klubja, mivel ő maga kérte, a sérülésére hivatkozva, hogy bontsák fel a szerződését a Grêmiónál.

A legfontosabb kérdés az, hogy képes lesz-e az égszínkék mezes csapat Luis Suárez hiányát a megszokotthoz képest sokkal gyorsabb és ötletesebb támadófocival kompenzálni. A Celeste idén csak két felkészülési meccset játszott, és ezeken a legcsúnyább és a legszebb arcát is megmutatta: márciusban Marokkó vendégeként borzasztó antifocival nyert 1-0-ra, míg egy héttel az első csoportmérkőzése előtt lehengerlő játékkal intézte el Guatemalát 5-1-re.

0celeste_1.jpg

A négy évvel ezelőtti Copa América-győztes keret tizenegy helyen változott, és most már olyan fiatal tehetségek is rendszeresen lehetőséget kapnak, mint a Girondins Bordeaux légiósa, Diego Rolan, vagy a Cruzeiróban futballozó Giorgián De Arrascaeta. A világ legjobb belső védői, Godín és Giménez, az uruguayi válogatottban játszanak, ugyanakkor Arévalo Ríos mellől nagyon fog hiányozni egy másik pitbull, például Gargano, akit ezúttal mellőzött a kapitány. Ez a csapat egyelőre még nincs kész, az erős ellenfelekkel szemben vívott mérkőzéseknek köszönhetően viszont már ezen a tornán összerázódhat.

Az uruguayiak csapatai: Atlético Madrid, Benfica, Boca Juniors, Cruzeiro, Espanyol, Estudiantes La Plata, Galatasaray, Girondins Bordeaux, Gremio, Hull City, Libertad, Nacional (URU), PSG, River Plate (ARG), Sunderland, Tigres, Torino, Universidad de Chile, Vasco da Gama.

 

AKIK MINDIG ESÉLYESEK

Brazília mégiscsak Brazília, és ezúttal a hazai környezet sem fogja nyomasztani a csapatot. Az uruguayiakhoz hasonlóan még a Seleção is csak félig kész, bár a barátságos mérkőzések hibátlan mutatója nem ezt sugallja. Ha valaki, akkor Dunga tudja, hogyan kell Copa Américát nyerni, hiszen 2007-ben pont az ő irányításával ültek fel a brazilok a kontinens trónjára, más kérdés, hogy ezúttal csak Neymar az egyetlen sztár a támadósorban, és az ő esetleges kiválásával komoly problémák elé nézhet az együttes. A brazil foci hanyatlását kiválóan jellemzi, hogy ma már Kína és az Egyesült Arab Emírségek bajnokságából is be lehet kerülni a válogatottba.

copa-america-chile-2015.jpg

Náluk játszanak a brazilok: Al-Ahli, Atlético Madrid, Barcelona, Botafogo, Chelsea, Corinthians, Fiorentina, Grêmio, Hoffenheim, Internacional, Liverpool, Manchester City, Monaco, PSG, Porto, Santos, Shakhtar Donetsk, Shandong Luneng.

 

AKIKRE MÉG VALDERRAMA IS IRIGYKEDIK

José Pékerman Kolumbiája kész. Teljes a csapat, amely kellő rutinnal és önbizalommal várja az év legfontosabb megmérettetését. A védelem, a középpálya és a csatársor is hibátlan - és talán nem szentségtörés kijelenteni, hogy ez a válogatott még az 1990-es évek első felében látott Higuíta-Valderrama-Rincón-féle együttesnél is jobb. Kolumbiának minimum az elődöntőig kell jutnia.

seleccion-colombia.jpg

Ők adják Pékerman játékosait: AC Milan, Arsenal, Aston Villa, AS Roma, Atlético Nacional, Beşiktaş, Chelsea, Flamengo, Granada, La Equidad, Manchester United, Monterrey, Nacional (URU), Napoli, Porto, PSV, Real Madrid, River Plate (ARG), Sampdoria, Santos, Sevilla, Standard Liège.

 

TÖRTÉNELMI LEHETŐSÉG ELŐTT

A chilei válogatott még soha nem nyert semmit, és a rosszmájúak szerint soha nem is fog. Én mindenképpen a legjobb négy közé várom a chileieket, hiszen a remek játékosaikat a kontinens egyik legjobb edzője irányítja - mindezt hazai környezetben. Biztosra veszem, hogy a végső győzelemhez - az elődöntőben vagy a döntőben - az argentinokat is le kell majd győzniük.

portada-seleccion-chilena-nike-960x623.jpg

Náluk játszanak a chileiek: Arsenal, Atalanta, Barcelona, Colo-Colo, Cruzeiro, Dinamo Zagreb, Fiorentina, Hamburger SV, Hannover 96, Huracán, Internacional, Internazionale, Juventus, Mainz 05, Palmeiras, Queens Park Rangers, Twente, Universidad de Chile.

 

A TÖRTÉNELEM ISMÉTLI ÖNMAGÁT?

Az argentin válogatott esélyeivel kapcsolatban muszáj felhívnom a figyelmet egy igen érdekes párhuzamra. Az 1987-es Copa Américát Argentína rendezte, Uruguay nyerte, míg a négy évvel későbbi tornát Chile rendezte és Argentína nyerte. A legutóbbi Copa Américát, 2011-ben, Argentína rendezte és Uruguay nyerte, a mostani tornának pedig Chile a házigazdája. De ezzel még nincs vége! Az 1991-es chilei Copa Américán az az Argentína győzött, amelyet egy évvel korábban az Estudiantes-iskola elsőszámú képviselője, Carlos Bilardo érthető, bár roppant ellenszenves focival a világbajnokság döntőjéig vezetett. A tavalyi vb-n valami hasonló történt: az Estudiantes-iskola képviselője, Alejandro Sabella bunkerfocit játszó Argentínája az egyenes kieséses szakasz négy mérkőzésén összesen két gólt szerezve jutott ezüstéremig. Amennyiben a futballtörténelem ismétli önmagát, a Copa Américát az Albiceleste fogja nyerni.

seleccion-argentina.jpg

Persze ennél több érv szól Gerardo Martino csapata mellett. A Tata becenévre hallgató szakember egyáltalán nem olyan dogmatikus, mint az elődje, Alejandro Sabella, és biztos vagyok benne, hogy az Albiceleste kreatív játékosai lényegesen nagyobb szabadságot élveznek majd az irányítása alatt. Azt se felejtsük el, hogy a továbbra is kirobbanó formában játszó Messi mellett Tévez is ott lesz a csapatban, és piszok nehéz lesz megtalálni ennek a lehengerlő párosnak az ellenszerét.

Tőlük érkeznek Martino játékosai: Barcelona, Boca Juniors, Genova, Juventus, Lazio, Manchester City, Manchester United, Napoli, Newell's Old Boys, PSG, Sampdoria, Sevilla, Tigres, Tottenham Hotspur, Valencia, Zenit.   

* * * *

A Copa América június 11-én kezdődik a Chile-Ecuador összecsapással; az egyenes kieséses szakasz június 24-én indul, a döntőt pedig július 4-én rendezik.

 

 

 

Szólj hozzá

chile argentína kolumbia brazília ecuador paraguay copaamérica2015 uruguay2015