2015. jún 14.

Kínkeserves győzelemmel mutatkozott be a Copa América címvédője

írta: maracanazo
Kínkeserves győzelemmel mutatkozott be a Copa América címvédője

uruguay-v-jamaica.jpg

Kínkeserves győzelemmel kezdte az idei Copa Américát az uruguayi válogatott Jamaica ellen. A találkozó egyetlen gólját Cristian Rodríguez szerezte az 52. percben, de mindent egybevetve ez az egyetlen pozitívum, amelyet a dél-amerikai csapattal kapcsolatban elmondhatunk.

A Celeste a már korábban beharangozott Muslera - Maxi Pereira, Godín, Giménez, Álvaro Pereira - Carlos Sánchez, Arévalo Ríos, Lodeiro, Cristian Rodríguez - Cavani, Rolan összeállításban kezdett, és a legutóbbi bejegyzésben részletesen elemzett taktikát alkalmazva próbált túljárni az ellenfél eszén. A két uruguayi csatár, Cavani és Rolan nem egymás mellett, hanem egymás mögött, a pozícióikat folyamatosan váltogatva, sokszor egészen hátrahúzódva igyekeztek támadást szervezni, illetve labdát tartani, de sajnos sem a szélső védők, sem a szélső középpályások, sem pedig az irányító posztján játszó Nicolás Lodeiro nem voltak ebben partnereik. A mérkőzést gyakorlatilag végig a FIFA világranglistáján jelenleg 65. jamaicai válogatott irányította még akkor is, amikor egyes periódusokban a saját kapuja elé húzódott; Óscar Tabárez játékosai képtelenek voltak a karibiakra erőltetni saját akaratukat.

003.jpg

Számomra már a 20. perc környékén egyértelmű volt, hogy a mérkőzés egészen a lefújásig ebben a mederben fog folyni, hacsak nem változtat valamit a Maestro a csapat szerkezetén. Winnie Schäfer nagydarab, fizikálisan fölényben lévő futballistái szigorúan lezárták a futófolyosókat, és nem engedték, hogy az égszínkék mezesek a pálya közepén gyors lefordulásokkal harcoljanak ki emberelőnyös helyzeteket. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az uruguayiak, az ellenfél kontráitól túlzottan is tartva, egyáltalán nem erőltették a gyors felfutásokat, és a szélső védők egész egyszerűen cserben hagyták a támadószekciót - valószínűleg Tabárez utasítására. Ez az óvatos foci minden felelősséget a középpálya jobb, illetve bal oldalán kezdő Carlos Sánchez és Cristian Rodríguez vállára helyezett; Cavani, becsületére legyen mondva, rendszeresen visszalépett, hogy segítsen nekik, de sem benne, sem Lodeiróban, sem Rolanban nem volt fantázia.

Az uruguayi kapitány elmondása szerint meglepte őket a jamaicaiak játéka, márpedig az ellenfél előzetes feltérképezésével, elemzésével ezt a problémát könnyen lehetett volna orvosolni. Elképzelhetetlennek tartom, hogy Jorge Sampaoli, Marcelo Bielsa vagy Gerardo Martino ehhez hasonló nyilatkozattal álljon elő, ezzel pedig ismét visszakanyarodtunk ahhoz a kérdéshez, hogy vajon a megfelelő ember ül-e az égszínkék csapat kispadján. A jamaicaiak nyilván nem a meccs előtti napokban ettek Usain Bolt csodalekvárjából, szóval azt előre tudni lehetett, hogy hórihorgas, az uruguayiaknál jóval erősebb játékosokkal kell felvenni a harcot, ám ha abból indulunk ki, hogy a foci elsősorban mégiscsak arról szól, hogy ki bánik jobban a labdával, a mérkőzésnek bizony teljesen más forgatókönyv szerint kellett volna alakulnia.

00urujamaica.jpg

A találkozón az uruguayiak kétszer találták el a kaput, a jamaicaiak egyszer sem; Winnie Schäfer futballistái több gólhelyzetet is összehoztak, de nem voltak kellőképpen higgadtak ahhoz, hogy középkezdésre kényszerítsék Cavaniékat. A döntetlen igazságosabb lett volna még azzal együtt is, hogy nem sokkal a lefújás előtt a csereként játszó Christian Stuani suta mozdulattal a léc fölé lőtte a labdát egy olyan szituációban, amelynél Kerr kapus már verve volt. A Celeste szürke, ötlettelen társaság benyomását keltette, és semmit sem mutatott abból, ami a modern focira emlékeztetne. Az uruguayi válogatott hagyományaihoz méltatlan, hogy már egy sehol sem jegyzett együttes ellen sem tudta uralni a pályát. Amellett se menjünk el szótlanul, hogy mindkét belső védő besárgult, márpedig ha Godín és Giménez Argentína és/vagy Paraguay ellen is erre a sorsa jutnak (komoly esély van rá), akkor bizony a roppant rövid kispadról Coatesnek, a másfél éve meccshiánnyal küszködő Fucilének vagy a rutintalan Gastón Silvának kell beugrania.

A hírek szerint Tabárez kapitány máris új formáción gondolkozik, és várhatóan Álvaro Gonzálezt is, védekező feladattal, a pályára küldi Argentína ellen. Őszintén remélem, hogy a Maestro nem kőkemény bunkerfocit tervez az ősi rivális elleni mérkőzésre: az identitás nélküli csapatnál már csak a gyáva csapat a rosszabb. Ha az Albicelestével szemben Uruguay a védekezésre rendezkedik be, azzal lemond a győzelemről.

Roppant tanulságos volt a B csoport második mérkőzése. A paraguayi válogatott 2-2-es döntetlent ért el Argentína ellen úgy, hogy kétgólos hátrányból sikerült felállnia. Ramón Díaz játékosai a második félidőben bátor támadófocival még egy kiütéses vereség kockázatát is felvállalták, és az erőfeszítésüket végül siker koronázta. Az első negyvenöt percben jobbára csak a kapujuk előtti védekezéssel törődtek, és hagyták, hogy az argentinok kedvükre keressék a rést a reteszükön, akik köszönték szépen: megtalálták. Agüero egy hatalmas védelmi hibát, Messi pedig egy a játékvezető által (tévesen) megítélt büntetőt használt ki. Amikor azonban a második félidőben a paraguayiak egy őrült adok-kapokba kényszerítették Messiéket, megmutatkoztak a Martino-csapat gyenge pontjai.

Az biztos, hogy a paraguayiak elleni találkozó semmivel sem lesz könnyebb, mint az argentinok elleni. Santa Cruz, Bobadilla és a többiek elképesztő fizikummal rendelkeznek, a labdával remekül bánnak, roppant elszántak, és a teljes mezőny legnagyobb stratégája ül a kispadjukon. Az uruguayiaknak 180 fokos fordulatra lesz szükségük ahhoz, hogy egyenrangú ellenfeleik legyenek.

Az Uruguay-Jamaica összefoglalója

 A folytatás tehát kedden (magyar idő szerint szerdán 1:30-tól) Argentína ellen.

 

Szólj hozzá